Nyitó oldal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

___________________________________________________________________Németh Pákolicz Tamás__

   

 

 

 

__________________________________________________

 

Körvonalak
könyvbemutató

Páty

 

__________________________________________________

 

ÉBRENÁLMOK
könyvbemutató

 

 

__________________________________________________

 

Körvonalak
könyvbemutató

Tóth Beáta verseskötete Budakalászon

 

 

__________________________________________________

 

 

__________________________________________________

 

ÉBRENÁLMOK
kiállításmegnyitó
zenés irodalmi szerzői délután

 

 

__________________________________________________

 

 

__________________________________________________

 

 

__________________________________________________

 

ÉBRENÁLMOK
könyvbemutató

felolvasóest, zenés irodalmi beszélgetés

 

 

 

__________________________________________________

 

ÉBRENÁLMOK
könyvbemutató

felolvasóest, zenés irodalmi beszélgetés

 

Németh Pákolicz Tamás ÉBRENÁLMOK címmel megjelent kötetéről, a kötetben szereplő történetek születéséről, kulisszatitkairól beszélget Kiss Eszterrel a Katona József színház művészével, színháztörténésszel 2018.05.30-án, 18 órai kezdettel a Budakalászi Kós Károly Művelődési házban (Szentendrei út 9.) A beszélgetést felolvasások és gitárral kísért versdalok fűszerezik.

 „...A címválasztás pontosan mutatja azt, amit szeretek ebben a kötetben. Álmodunk, igen, hiszen ez vetíti elénk az óhajtott célt, de közben éberek vagyunk, élünk benne a világban, megvalósítjuk az álmainkat, amint lehetőségünk nyílik rá. Éppen úgy, ahogyan tette ezt e kötet szerzője

Egyenletes színvonalú, mély lelki tartalmakat és fontos gondolatokat egyaránt felölelő sorait már csak azért is ajánlom, mert ezek a sorok egyszerre egyéniek és közösek. Egyénivé teszi őket látásmódjuk és az a könnyed tehetség, amivel a szerző a szavakkal bánik, közössé pedig az a mélyen emberi hangvétel, amely azonnal megérint, mintha Tamás sorai nem csak az ő, hanem a mi lelkükben is odahaza volnának.”

 Barcza Katalin író

 

 „…Akár magunk is követhetjük a megadott feladatokat, amiket teljesítve lépésről-lépésre, a szemünk előtt nyílik ki a szerző, és mozog egyre otthonosabban új világában. Eközben rátalál olyan extravagáns új műfajokra is, mint a versnovella (Toszkán töredék) vagy az önvers-elemzés (Szerelmedelemzés). Kellemesen olvasható, magvas és szórakoztató írások ezek az “ébrenálmok”, melyek minket, olvasókat is szinte hívnak, hogy kísérletezzünk, használjuk szavainkat arra, amire igazán valók: a gyönyörködtetésre.”

 Kiss Eszter színművész-színháztörténész

  

A kötet a helyszíneken kedvezményesen megvásárolható, az író dedikálja. Mindenkit szeretettel várnak.

 

__________________________________________________

 

Kreatív Kultúr Klub
 

Májusi irodalmi sarok

 

 

__________________________________________________

 

ÉBRENÁLMOK

Történeteim történetei

könyvbemutató koncertsorozat

 

Németh Pákolicz Tamás ÉBRENÁLMOK címmel megjelent kötetéről, a kötetben szereplő történetek születéséről, kulisszatitkairól tart gitárzenével, versdalokkal, beszélgetéssel fűszerezett felolvasást.

 A könyvet Barcza Katalin író és Kiss Eszter színművész-színháztörténész ajánlása jegyzi:

 „A címválasztás pontosan mutatja azt, amit szeretek ebben a kötetben. Álmodunk, igen, hiszen ez vetíti elénk az óhajtott célt, de közben éberek vagyunk, élünk benne a világban, megvalósítjuk az álmainkat, amint lehetőségünk nyílik rá. Éppen úgy, ahogyan tette ezt e kötet szerzője

Egyenletes színvonalú, mély lelki tartalmakat és fontos gondolatokat egyaránt felölelő sorait már csak azért is ajánlom, mert ezek a sorok egyszerre egyéniek és közösek. Egyénivé teszi őket látásmódjuk és az a könnyed tehetség, amivel a szerző a szavakkal bánik, közössé pedig az a mélyen emberi hangvétel, amely azonnal megérint, mintha Tamás  sorai nem csak az ő, hanem a mi lelkükben is odahaza volnának.”                

 Barcza Katalin

 

 „Akár magunk is követhetjük a megadott feladatokat, amiket teljesítve lépésről-lépésre, a szemünk előtt nyílik ki a szerző, és mozog egyre otthonosabban új világában. Eközben rátalál olyan extravagáns új műfajokra is, mint a versnovella (Toszkán töredék) vagy az önvers-elemzés (Szerelmedelemzés). Kellemesen olvasható, magvas és szórakoztató írások ezek az “ébrenálmok”, melyek minket, olvasókat is szinte hívnak, hogy kísérletezzünk, használjuk szavainkat arra, amire igazán valók: a gyönyörködtetésre.”

 Kiss Eszter

 

 A rendezvény szervezője a ZsenArt Zenei és Irodalmi Színpad. A kötet a helyszíneken kedvezményesen megvásárolható, az író dedikálja. Mindenkit szeretettel várnak.

 

__________________________________________________

 

Kreatív Kultúr Klub
 

Áprilisi irodalmi sarok

 

__________________________________________________

 

 

Kreatív Kultúr Klub

 

 

2018 tavaszától Kreatív Kultúr Klub elnevezéssel új kezdeményezést hív életre Németh Anett és Németh Pákolicz Tamás. Céljuk, hogy aktív kulturális élményt biztosítsanak az arra fogékony felnőtteknek, fiataloknak és gyerekeknek.

A klubsorozat megnyitó rendezvényének időpontja: 2018. március 9. 18 óra, helyszíne: Pomázi Művelődési Ház (Pomáz, Huszár u. 3.) volt Németh Anett kő-kép kiállításával, a Kreatív Klub program bemutatásával, a ZseNArt irodalmi színpad előadásával és Dinnyés József jubileumi koncertjével.


A klubfoglalkozások további időpontjai: 2018. április 20., május 18. és június 8.
mely alkalmakkor vendégeink lesznek:

- Kiss Eszter, a Katona József Színház művésznője

- Murányi Sándor Olivér erdélyi származású író

- és Pákolicz Mihály pomázi származású költő

A foglalkozásokon Németh Anett kő-kép festő vezetésével lehetőség lesz megismerni és kipróbálni egy új képzőművészeti alkotási folyamatot. A munkák speciális alapanyagra készülnek, azaz olyan egyszerű kövekre, melyek bárhol gyűjthetők, ugyanakkor speciális festéssel, díszítéssel egészen egyedi dísztárgyak, ajándéktárgyak készíthetők belőlük.

Ezzel egyidőben Németh Pákolicz Tamás szervezésében az irodalmi alkotások létrejöttével, készítésének módjával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ehhez gyakorló művészek (meglepetésvendégek) nyújtanak segítséget, ugyanakkor lehetőség nyílik saját írások, novellák, versek létrehozására, bemutatására is.

A foglalkozásoknak a Pomázi Művelődési Ház biztosít helyet (Pomáz, Huszár u. 3.)

A nyitó rendezvényen és a foglalkozásokon is díjmentes a belépés.


Mindenkit szeretettel vár a szervező: ZseNArt 
http://zsenart.hu/

https://www.facebook.com/Zsenart/
https://www.facebook.com/NTPakolicz

+36 20 9 472 124 / +36 20 9 644 727

info@zsenart.hu

 

__________________________________________________

 

Rímképek

2017. szeptember 18. (budakalasz.hu)

 

__________________________________________________

 

A HETEDIK

Elsőként a József Attila parafrázis jelent meg...

http://ahetedik.hu/component/k2/itemlist/user/566.html

 

__________________________________________________

 

Rímképek

2017. augusztus 18. (budakalasz.hu)

 

__________________________________________________

 

Tornabarakony 2017.08.05.
 

Foto: Tamás István

Hát az történt, hogy Tornabarakonyban egy kredenc előtt volt a fellépésünk. Na nem úgy, hogy először mi léptünk fel, utánunk meg a kredenc, hanem hogy előtte álltunk, konkrétan ott volt az előadás. Tehát egy igazi, régi vágású zöld kredenc volt a hátterünk.

De persze először ez nem hangzott túl jól. Merthogy a kredenc egy sokat használt parasztházban van, vályogfalakkal, olajos padlóval, nehéz levegővel. Amikor megérkeztünk, elképzelésünk sem volt arról, hogy lesz ebből akármi is, ott a falu széle felé, messze a fesztiválközponttól. Hiszen a Tornabarakonyban a Gömör-Tornai Népművészeti Találkozót immáron hetedik alkalommal a „centrumba”, a Kemencés dombra álmodták meg. Ahogy odaértünk a Kossuth u. 1-be, látom, hogy az bizony valóban elég távol esik ettől. Csukott kapu, bezárt ajtók, semmi mozgás. De azért nem csüggedtünk, hiszen drága vendéglátóink, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány tagjai azt mondták, hogy ez a tájház, és hogy a szervezés rendben lesz. A házban kelmekiállítást is berendeztek, és hamarosan előkerült a tárlat gazdája, Gyarmati Éva is. Bementünk. Körülnéztünk. Kitaláltuk hol legyen a közönség, abból következően pedig, hogy hol leszünk mi. És igen: a kredenc előtt!

Megmondom őszintén, úgy, ahogy van: komoly kétségeim támadtak, de más megoldás nem adódott. Amíg felszereltem a hangtechnikát, Anett berendezte a Kő-kövön vándorkiállítását és kirakosgatta a ZseNArt plakátokat, feliratokat. Ahogy készülődtünk, egyszerre csak azt vettem észre, hogy a fehérre meszelt vályogfalakon, körben, egy fotókiállítás is helyet kapott. Egészen jó, vagyis nagyon jó barakonyi zsánerképek és portrék. Fercsik Mariann 2009-es munkáját dicsérik. Ahogy nézegettem, megakadt a szemem az egyiken. Egy szikár öregasszony szemből, botját maga előtt tartva, támaszkodik rajta két kezével, épp, mint a pásztorok a pásztorbotra. Jót tett a beállításnak az alsó megvilágítás. Épp ezen morfondíroztam a kép előtt álldogálva, amikor Éva megszólított:
- Ő itt Piros néni. Övé volt ez a ház.

Beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy Piros néni tavaly halt meg, az önkormányzat pedig megvette az épületet a rokonoktól, hogy tájházat csináljon belőle. Eközben gyülekeztek már a látogatók. Voltak köztük, akik messzebbről jöttek, és voltak helyiek is. Bámészkodtak, beszélgettek. Elcsíptem néhány mondatot: itt volt az ágya, ott meg a tűzhely, ebben a helységben aludt, a másik volt a tisztaszoba. Na, körbenéztem újra. Szentképeket és házi áldást láttam a falakon, szegekre lógatott csipkefüggönyt az ablak előtt, lócát a tornácon és régi szúette székeket. Hol voltak ezek eddig? Vagyis inkább én hol voltam? Szemügyre vettem a zöld kredencet is. Az üveg mögött poharak sorakoztak. Piros néni poharai. Beljebb a fiókokban elsárgult zsoltároskönyv, tűpárna, befűzött varrótűkkel, félig kifogyott gyufás skatulya, egy tompa kés, és még rengeteg apróság. Piros nénié volt mind. Az eredetileg zöld fogantyúkat már régen elkoptatta a sok érintés. Kicsit zavarban éreztem magam.

Elkezdtük az előadást. Különös élmény lett belőle. Annyira összhangban volt a hely a versekkel! És ahogy láttam, ez az atmoszféra a közönségre is ráragadt. A „Gyönyörű kincsem” előadásunk az Ötven év című versdallal kezdődik. Ez egy emberöltőről szól, arról, hogy miképpen teljesedik ki két ember egy népes családdá az évek hosszú során. A dalról megint eszembe jutott Piros néni; az Ő családjával vajon mi lehet? Az előadás után meg is kérdeztem Évától. Kiderült, hogy korán megözvegyült, gyereke nem lett. Egész fiatalasszony volt még, amikor férje egy napon nem jött vissza a szántóról. Ott halt meg, munka közben. Azután pedig már nem volt illendő újra házasodnia. Egyszerűen ez volt a szokás. Egyedül maradt, így vitte tovább a gazdaságot, míg el nem szaladt felette az idő. Ez nagyon nehéz lehetett, az igazi sorscsapás azonban a gyermektelenség volt...

…mert a gyermek az élet. Élet és vér. Az Ő vérvonala pedig megszakadt.

Hát így történt, hogy Tornabarakonyban egy kredenc előtt volt a fellépésünk. Na nem úgy, hogy először mi léptünk fel, utánunk meg a kredenc, hanem, hogy előtte állhattunk… és ott mutathattuk meg azokat a verseket.

Megmondom őszintén, úgy, ahogy van: ez kifejezett örömmel tölt el, azóta is.

 

__________________________________________________

 

Művészetek Völgye 2017.07.28.
a mi esténk krónikája

 

Egész nap tikkasztó meleg volt, azután, ahogy közeledett az este 7 óra, lassan, de masszívan beborult az ég, kissé sötét lett, és elindult az eső. Ebből rövidesen hatalmas zápor lett, ami végül az előadás első perceire alább hagyott. A nézőtéren minden pad csurom vizes lett, még szerencse, hogy a színpad fedett volt, így az legalább száraz maradt.

Hobo elment pulóverért, az emberek pedig eközben jövögettek, nézelődtek. Amíg beálltunk a hangosítással, elkezdték odahúzni a padokat a színpad elé közvetlenül, ahova még elért a sátor széle, valaki hozott papírtörlőt, amivel szárazra törölték a vizes felületeket. Eközben a hátunk mögött, a taliándörögdi templom felett gyönyörű szivárvány született az égre! Erről eszünkbe jutott, hogy július 28-a lévén éppen 22. házassági évfordulónk előestéjét töltjük Anettel. Igen-igen: tulajdonképpen ezzel a koncerttel ünnepeltünk! Na ekkor nyugodtunk meg.

Persze szükség is volt rá, mert a java csak ezután jött! Ahogy elkezdtük az első számot, kiderült, hogy hiába álltunk be előzőleg a hangosítással, a más funkciókra predesztinált fejmikrofonom mégsem kompatibilis a színpad hangtechnikájával, ami miatt elkezdett rendetlenkedni a rendszer: először úgy begerjedt a kontroll, hogy majdnem hanyatt vágódtunk a színpadon, aztán egy időre teljesen eltűnt, és nem hallottuk magunkból semmit. Na, ez ’jónéhányszor így meg is ismétlődött, de a végre már egész jól hozzászoktunk. Külön öröm számomra, és minden bizonnyal nem kevésbé a közönség számára is, hogy visszanézve (hallgatva) a videót, a hangzásból ez nem jött le: sikerült nem mellé énekelni! Sőt, egészen el is lazultunk, mert teljesen ki kellett kapcsolni ezt a körülményt (is). A szó színpadi értelmében nagyon élvezetes volt játszani, nekem például olyan érzésem volt, mintha valamiféle kötelékek szakadtak volna el, melyek eddig lent tartottak. Már az sem tudott lerántani, hogy az est felénél újra szakadni kezdett az égi áldás.

Addigra már egészen szépen kiegészült a nézőközönség, lett még egy sor pad, ami viszont kilógott már a sátor alól. Csak azt láttam a „Ne ereszd el” közben, hogy a hátsó sorban az emberek öltözködnek; esőkabátokat vesznek fel, és úgy hallgatják a műsorunkat! Ezt nagyon megtisztelőnek érzem, egészen el is érzékenyültem. Eközben a versdal drámai hangulatában éppen azon kezdtem volna agyalni, hogy álljunk le egy percre, és invitáljuk be kitartó közönségünket két oldalra színpad szélére, ahol szárazabb, amikor - mi jöhet még alapon - hatalmas széllökéseket kaptunk…

A szél egyetlen másodperc alatt elragadott egy köteg lapot a kottaállványról, és egyenletesen szétszórta a színpadon. Tekintettel arra, hogy ezeken volt a következő versdalok szövege és dallama, kissé kaotikusba fordult a helyzet. DE AZ ELŐADÁS NEM ÁLLT MEG! Én folytattam a zenélést, míg Anett a lányunk segítségével, aki a színpad szélén ülve hallgatott és bíztatott minket, összeszedte és elrendezte a papírokat. Itt már abszolút jól éreztem magam, és most nem ironizálok. Olyan volt, mintha ezek a dolgok jönnének, aztán el is mennének, nem is értettem, miért kellene, hogy ez befolyásoljon. Szóval úgy, a gitározás közben igyekeztem a szememmel jelezni Kirisztinka lányomnak, aki időközben visszatelepedett a színpad szélére, hogy jöjjön vissza, oda közénk, és tartsa kezével a kottaállványon a lapokat, mert a szél még mindig szorgalmasan emelgette az egészet. És Ő nem volt rest, felpattant, beállt hozzánk, hogy két-három szám erejéig kezével tartsa a helyükön a papírokat. Mindezt Berci fiam rögzítette videón, mert Ő az, aki rendszeresen a segítségünkre van az előadások fotózásában, filmezésében, így neki köszönhetjük ezeknek az élményeknek a rögzítését. Visszanézve a papíros-szeles esetet, immáron olyan, mintha ez így teljesen normális lett volna – mármint hogy ilyenek történnek. Lehet, hogy ez így is van? Csak nekünk jelentenek újdonságot? Persze igazából, ezután már nekünk sem… Ezt is megtanultuk.

És ami megkoronázta az estünket, az az a tény, hogy mindennek ellenére az előadás végén többen voltak ott, mint az elején! Legmélyebb tiszteletünk ezeké az embereké! Volt szerencsénk néhányukkal szót váltani, és - na ez az, amihez remélem sohasem fogok hozzászokni - olyan intenzitású lelki visszacsatolást éreztem, hogy csak úgy sistergett. Így hát megint megvolt. Megvolt az, ami miatt létrejött ez az egész, ami miatt viharos gyorsasággal fejlődik a történet, és ami miatt ott állunk.

Ó igen, semmiképpen sem szeretnék megfeledkezni házigazdánkról, aki „bevállalt” minket így ismeretlenül, és felengedett a színpadára. Páratlan dolog ez, legalábbis velünk még nem fordult elő ilyesmi. Végighallgatott minket, figyelt ránk, és végül elmondta azokat a dolgokat, amiket saját tapasztalatai alapján szükségesnek tartott annak érdekében, hogy fejleszteni tudjuk az előadásmódot és a technikát. Köszönet érte, igyekszünk felhasználni és beépíteni ezeket a gondolatokat, hiszen számunkra ez az alkalom mérföldkövet jelent azon az úton, ahol valóban maga az út a lényeg, mert azt tudjuk, hogy úgyis jó helyre fog vezetni.

 

__________________________________________________

 

 

A versek, megzenésítések és szerkesztett  prózai  betétek  élőben,  hozzávetőleg egy órás előadásokon kerülnek bemutatásra. A  fellépések   a   ZsenArt  formáció  (Németh  Anett  és  Németh  P.  Tamás)  részvételével  valósulnak  meg.

Az előadásokat követően az elhangzottakkal kapcsolatban kötetlen beszélgetést tartunk. Ekkor elérhetők a művek nyomtatott formában (Kézműves irodalom) és CD-n.

 

Keressen elérhetőségeinken!
 

 

 Hírek    Versek     Prózai művek    Kézműves irodalom